Iskolatörténeti gyűjteményünk állandóan bővülő anyag. Szívesen fogadunk minden adatot, képet, visszaemlékezést, hogy minél teljesebb és árnyaltabb képet kapjon az olvasó iskolánk múltjáról. A múltról, mely megalapozta a jelent, és amelynek tanulmányozása reményeink szerint a ma diákjainak követendő példát mutat. Az öreg diákok pedig egy kicsit emlékezhetnek...

  Stefán Judit volt tanítványunk 2000-ben készített szakdolgozatában a mezőnyárádi iskola történetét dolgozta fel. Így ír az iskola szerepéről:

  "Az iskolák egy falu életében sok mindent jelentenek. Jelentik a felnövekvő nemzedék tudásának, gondolkodásának fejlesztését, formálását, ápolását. Nevelnek a szépre és a jóra. Megtanítják a gyermekeknek, hogy hogyan érdemes és szabad élni egy közösségben. Okítanak a másik ember tiszteletére, a másság elismerésére. Az iskolának közösségformáló, közösséget összetartó ereje van. Képviselik és terjesztik a kultúrát. Figyelnek a test és a szellem összehangolt fejlesztésére. Nevelnek és oktatnak. Mindez igaz történelmi távlatban és jelen időben is."

 

 Iskolánk története

 

   Mezőnyárád községet a magyar krónika a tatárjárás után említi először. A falu történetéről már készült bibliográfia, melyet felhasználtunk az iskola történetének felkutatásához.

 A község első iskolája nem a mostani épületben volt, hanem a már lebontott kultúrház mögött állt.

 Az akkori tanító 1-6. osztályt tanított összevonva. Az 1930-as években az oktatás már nem egy épületben, hanem 3-ban folyt. Az 1-2. osztály a mostani nyugdíjas klub helyén tanult, míg a 3-4. és 5-6. osztály a régi alsó iskolában (ma házasságkötő terem) kapott helyet.

 1-2. osztályban írás, olvasás és számtan volt, míg 3-tól belépett a földrajz, 4-től pedig a történelem.

 Órarendet nem használtak, hiszen mindennap ugyanazok az órák voltak. A tanítás délelőtt 12-ig tartott, majd 2 órától újra kezdődött 4 óráig.

 Nem volt kicsengetés, a tanár a saját belátása szerint tartotta hosszabb, rövidebb ideig az órákat. Egy hosszabb szünet volt 10 órakor.

 A gyerekek felszerelése egyszerű volt: palatábla, palavessző, füzet, olvasókönyv.

 Az 1-2. osztályt Gurdély Ferenc tanító úr, a 3-4. osztályt a felesége Gizi néni tanította, az 5-6. osztályért Mész kántor-tanító volt a felelős.

 Az oktatás a II. világháborúig zavartalanul folyt. A háború ideje alatt azonban volt olyan szülő, aki nem engedte gyermekét iskolába, mert félt, hogy összeszedik és elviszik őket az oroszok.

 Csütörtökön nem volt tanítás, ekkor azok a gyerekek jártak iskolába, akik már elvégezték a nyolc osztályt. A gyerekek karácsonyra és húsvétra is kaptak bizonyítványt.

 A mi iskolánk épülete eredetileg a Majtényi család kastélya volt.

 A család örökölte az épületet az előtte és utána lévő szép parkkal, és a környező földekkel.

 A környék leggazdagabb főura a feleségével és a fiával (akit az emberek csak kisbárónak hívtak) lakott itt. A kastély eredeti épülete a mostani ebédlőtől a tanáriig tartott. A beüvegezett folyosó nem volt még meg.

 A bejárat a mai kistornaterem bejárata volt. Az épületben ebédlő, hálószobák és a szalon volt. A konyha az üvegezett folyosó helyén állt.

 Több cseléd (belső és külső) parádés kocsis szolgált a tekintetes úréknál.

 A feleség jószívű teremtés hírében állt, szerették az emberek. A kisbáró gyakran játszott a környékbeli szegény gyerekekkel is.

 Állítólag ők ültették azokat a gesztenyefákat, amik ma olyan hatalmas lombkoronával büszkélkedhetnek.

 Az iskola kézilabda pályája akkor a díszparkhoz tartozott, szépen kialakított virágágyások, díszbokrok szegélyezték, és a jelenlegi kőkerítés helyett kő alapzatú fakerítés védte a kíváncsi tekintetek elől a bárói birtokot.

 A kastély mögötti park is tele volt virággal és egy „lourdesi” barlang volt kialakítva, ami még ma is megvan, igaz már a szobrok nélkül.

 A park végében folyt egy kis patak, ami természetes tóvá szélesedett, de később a patakot távolabb vitték a falutól, a tó pedig kiszáradt.

 Sajnos a II. világháborúban a báró úr meghalt, holttestét hazahozták és mivel sem a felesége, sem a fia nem élt már sokáig, a parkban lévő kápolnában temették el őket.

 1934-ben építették a Majtényi család segítségével az új templomot. Az első pap, aki a felszentelt templomban misézett Bányász Endre tisztelendő úr volt, aki a bárói családot eltemette.

 A Majtényi család a szalézi rendre hagyta végrendeletileg a kastély épületét, és a hozzá tartozó földeket.

 A rend tagjai 1934-től már voltak a kastélyban, de a papnevelő intézet csak 1937-től nyitotta meg kapuit.

 A szalézi papok átalakítást végeztek az épületben.

 Kialakítottak tantermeket, hálószobákat a tanító papoknak, és a mai kistornaterem helyén egy kápolnát. A régi konyhát lebontották és a helyére a kastélyhoz hasonló stílusú nyitott folyosót építettek. (ami ma már be van üvegezve)

 Az új szárnyban voltak a hálótermek az ebédlő és a konyha.

 A szalézi rend idetelepülésével megváltozott a falu élete is.

 A volt posta helyén (ma a legújabb része az iskolánknak) oratórium volt a gyerekeknek. Itt állandó felügyelet mellett játszhattak a játszótéren a falubeli gyerekek.

 

Az ifjúságnak „Szívgárda” egyesületük volt, aminek alapításában Babirák atyának volt nagy szerepe.

 A papok színdarabokat tanítottak be a gyerekeknek, fiataloknak, amit aztán előadtak a falu lakosságának. Ezek igen igényes, jó színdarabok voltak.

 Pl: A János vitéz című darabot a már említett kis tó partján adták elő és igazi lovak is „szerepeltek” a darabban.

 Igényes, élénk kulturális élet folyt ekkor a faluban. Még a miskolci színházban is szerepeltek egy versenyen, amit csak azért nem nyertek meg, mert pap volt a rendező. Ez már a világháború után volt.

 A papok a hittan mellett németet is tanítottak már a II. világháború előtt. A gyerekek szerettek az oratóriumba járni, mert gyakran kaptak cukrot, és a papok jókedvűek voltak, minden csínyben benne voltak ők is. A játékok közben tanították imádkoznia gyerekeket.

 A faluból jó néhány asszonynak adott munkát a szalézi rend. Ők mostak, varrtak a kispapokra, sőt a kenyeret is ők sütötték nekik.

 A szalézi rend 1951-ig működött a községben, ekkor az állam megvette a rendtől az épületet és a hozzátartozó földrészt, és a mai iskolát alakította ki belőle.

 Az 1-és 2. osztály még 1990-ig az „alsó iskolába” járt, de a többi 3-8-ig már egy épületben kapott helyet.

 Szerencséje volt a falunak, mert nagyon igényes és jó pedagógusokat kaptak. Ők alapozták meg az iskola mai is jó hírét.

 A következő években nagyobb átalakítás nem történt az épületben. A már meglévő helységekből alakítottak ki tantermeket, tisztasági blokkokat, tanárit. A régi kápolnából lett a tornaterem, mert ez volt a legnagyobb alapterületű szoba.

 1991-ben bővült az iskola épülete 4 tanteremmel, és az új hatalmas tornateremmel. Így az 1. és 2. osztály is a „felső iskolában” kapott helyet, és több szaktanterem is kialakításra került. Ekkor kapta a Szederkényi Anna nevet.

 

 Iskolánk 2005-2009 között a Körzeti Általános Iskola Bükkábrány, majd 2009-2016 között a Mezőkeresztesi Kossuth Lajos Általános Iskola Szederkényi Anna Tagiskolájaként működött, 2013-2016 között a Klebersberg Intézményfenntartó Központ fenntartó égisze alatt. 2016-tól került intézményünk az Egri Főegyházmegye fenntartásába Boldog Sándor István Katolikus Általános Iskola néven.

 

 

Go to top
JSN Boot template designed by JoomlaShine.com